(Kulcs: Az ifjú Albus Dumbledore)

Cím: Akiket szeretek

Páros: Albus/Gellert

Korhatár: nem korhatáros

Figyelmeztetések: Annyi slash, hogy szinte ott sincs, csak az illem miatt említem meg.

Jogok: Az írónőé, természetesen, kinek becsek neve J. K. Rowling.

Tartalom: Pillanatnyi fájdalom, ami örökké tart.

Akiket szeretek

Elmaszatolja a szavaim a lehulló könnycseppem. Megállítani is hiába próbálnám; a lelkemben dúló csata csak így vetül ki a testemre; el nem apadó könnyek formájában. Talán így könnyebb lesz. Talán így megkönnyebbülök attól a súlytól, amit a csalt belém a rettegés.

De nem csak rettegtem. Csalódtam, iszonyúan féltem, úgy éreztem, összedől egy gondosan felépített álomvilág, amit veled együtt építettem. Mi voltunk az alappillérjei, a cement, ami összefogta, a blokkok, a téglák, a deszkák. Az ablakok, az ajtók, a bútorok, a megannyi nevetés, ami elhangzott a szobákban. Viszont most már… egykori popmája sincs meg.

Tudod, látni, hogy az az ember, akit szerettem, bántja azokat, akiket szeretek… borzalmas volt. Könyörögtem neked, de te nem figyeltél rám… és most nem csak a húgom elvesztése miatt folynak a könnyeim, hiszen még talán fel sem fogtam, hogy nincs többé… hanem azért is, mert rettenetesen csalódtam.

Benned. Benned, akit nem csak barátnak és bátynak gondoltam, hanem társnak és párnak is. Már elterveztem a jövőnket, a céljainkat, az utazásainkat, az egész életünket. Úgy reméltem, hogy senki más nem lesz, csak te meg én… az eszméink, a törekvéseink, és az életünk. De ez már…

Muszáj kiöntenem a lelkem valakinek, muszáj leírnom, különben felrobbanna a keblem, amiben a szívem csak érted dobog… s bár biztos vagyok benne, hogy darabokra tört, és soha nem lesz képes mást szeretni, attól még minden dobbanása téged hív.

Megbocsáthatatlan bűnt követtél el, az elmém soha sem lesz képes elfelejteni, mit tettél. Mesélhetnék a gyászról, a csalódásról, a magányról és a fájdalomról, de azt hiszem, képtelen lennék szavakba önteni azt az érzést, ami kínozza a lelkem.

Nem tervezek bosszút, és nem akarok hajtóvadászatot indítani ellened. Csupán csak remélem, egyszer megtorolhatok minden sértést, minden fájdalmat, amivel engem sújtottál. Tudom, hogy egyszer találkozunk… egyenrangúként, olyan emberekként, akik mindig akartunk lenni. De tudd meg, Gellert… megbocsájtani soha sem leszek képes, annak dacára, hogy még mindig, és örökké téged foglak szeretni.

Ha tetszett Valiere története, szólj hozzá!