(Kulcs: Charlie és a sárkány esete)

Cím: Tüzes puszi

Korhatár: nincs

Figyelmeztetések: nincs

Jogok: A szerzői jogok J.K. Rowlingot és a Warner Bros.-t illetik, nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történetből.

Tartalom: Történet arról, hogy hogyan tudja elfeledtetni az emberrel egy vidám kissárkány a világ minden gondját.

 

Charlie rosszkedvűen tért vissza a Rezervátumba a Rend gyűlése után. Nem a Voldemortról hallott hírek lombozták le, hanem maga a gyűlés. Utálta, amikor így elfajultak a dolgok, és két óra szenvedés után sem jutottak semmire. Nem értette, hogy Dumbledore hogy bírta a sok idióta között. Fejcsóválva közelítette meg a sárkányfészket, miközben igyekezett kiverni a fejéből a gyűlés emlékét. Ha rendesen akarta végezni a munkáját, akkor nem töprenghetett ilyesmin.

A felzengő üvöltésből pontosan tudta, hogy mikor lépte át a sárkányok területének a határát. Figyelmen kívül hagyva a kicsinyeit védő anya figyelmeztető jelzését, hiszen tudta, hogy amint a nőstény egyed felismeri a szagát, nem fogja bántani őt. Már nem. Bár a lény a szó szoros értelmében még most sem volt szelíd, az elmúlt hónapok kitartó munkájával a fiatalember elérte, hogy anélkül tudta megfigyelni a kicsik fejlődését, hogy féltenie kellett volna az életét. Az apróságok is megszokták már a jelenlétét, és bár volt egy, amelyik kifejezetten élvezte a vele való játékot, többnyire teljesen természetesen viselkedtek körülötte.

Amint a fészek mellé ért, az anyasárkány rámordult, de nem tett fenyegető mozdulatot, így Charlie nyugodtan letelepedhetett a földre a szokásos megfigyelőhelyére. A kis sárkányok rögtön odagyűltek köré, megszaglászták, majd megnyugodva folytatták a kergetőzést. Csak az egyik maradt ott a kutatóval szemben, és várta, hogy a férfi megint játsszon vele.

Charlie vigyorogva nézett a sárkányra, aki így, ülve épp a válláig ért, és megidézett neki egy színes fénylabdát. A kis sárkány lelkesen felvisított, és kergetni kezdte azt. A sárkánykutató meg sem rezdült, amikor néhány méternyire tőle a kis sárkány anyja hangosan felüvöltött. Biztos volt benne, hogy csak egy másik lény közeledését érezte, esetleg azt, hogy az átlépte a területe határát. Charlie elég jól ismerte már a nőstényt ahhoz, hogy ne aggódjon. Kíváncsian figyelte, ahogy a többi kissárkány a veszélytől tartva elbújt az anyja szárnyai alá, majd újra az előtte szökdécselő csöppségre nézett, aki nem zavartatta magát, még mindig a labda után szaladgált.

Felkuncogott, amikor a kis sárkány a fénygömböt kergetve felbukott a farkában, és elesett, majd apró szikrákat prüszkölve felkelt, és megrázta a fejét. Csalódottan felmordult, amikor sehol sem látta a fénylabdát, és vinnyogva Charlie-ra nézett. Amikor meghallotta a férfi nevetést, gondolkodás nélkül a sárkánykutató nyakába ugrott, karmos mellső lábaival leszorította a vállát a földre, és vidáman a fülébe üvöltött.

– Jól van, kölyök! – mondta a kutató mosolyogva, majd felszisszent, amikor a kis sárkány újra prüszkölt egyet, és egy apró lángcsóva megpörkölte az orra hegyét. Ezután a sárkány végignyalta az arcát, majd leugrott róla, és visszacammogott az anyjához, ahol vidáman befészkelte magát a testvérei közé.

Charlie mosolyogva felült. Még néhány percig figyelte a lassan elbóbiskoló sárkányokat, majd felkelt, és elindult a tábor felé, hogy tegyen egy kis jeget az orrára. Tudta, hogy a kis rosszcsont tüzes puszijának a nyoma még napokig meg fog látszani az arcán, de nem igazán bánta, elvégre kedvenc lényeitől már sokkal fájdalmasabb csókokat is kapott az évek során.

 

Ha tetszett Susane története, szólj hozzá!