(Kulcs: Tonks, az örök lázadó)

Cím: Ne akarj megóvni magadtól!

Korhatár: nincs

Figyelmeztetés: nincs

Jogok: J. K. R.

Tartalom: Nymphadora Tonks a gyengélkedőn történt veszekedés után egy elhagyatott folyosón gondolkodik.

Ne akarj megóvni magadtól!

Az ódon kastély falának támaszkodva mélyet szippantott a cigiből. Miközben kifújta, felhúzott jobb térdének támasztotta a karját és elnézett a távolba. Nymphadora Tonks a földön ült, barna-zöld felsőt, barna nadrágot, bakancsot és hosszú kabátot viselt, a néhány perccel ezelőtt lejátszódott jeleneten merengett.

A metamorfmágus szája dühösen rándult meg és mérgében a haja lilává változott a korábbi egérszürkéből, ahogy felidézte a közte és Remus Lupin között a gyengélkedőn elhangzó vitát. Már több mint egy éve beleszeretett a férfiba, de hiába fedte fel előtte az érzéseit, Remus kerek perec kijelentette már többször is, hogy nem lehetnek együtt, mert ő vérfarkas és Tonksnak egy egészséges férfi kell.

Mintha valamikor is meg kellett volna mondani bárkinek, hogy nekem mire van szükségem! Ha tudná, hogy mi – vagy inkább ki – kell nekem, akkor nem jönne a badarságaival, amikről már ezerszer megmondtam neki, hogy nem érdekelnek – gondolta a boszorka és újabbat szívott a cigarettából. Tudta, hogy milyen, ismerte a férfi jellemét, ezért igazán nem is csodálkozott a reakcióján és azon, hogy inkább Dorát igyekszik megvédeni egy szerinte rossz döntéstől, minthogy hagyná, hogy a dolgok menjenek a maguk medrében és mindketten boldogok legyenek. A sokszor kétbalkezes, szabadszellemű boszorkát végtelenül fel tudta dühíteni ez a hozzáállás. Mindig is gyűlölte, ha túlféltették és meg akarták mondani neki, hogy mi a helyes és a legjobb a számára. Az ő élete, tehát köszöni szépen, nagyon jól el tudja ő dönteni, hogy mire van szüksége.

Bár nagyon szerette az édesanyját, egyedüli gyermekeként Andromeda néha hajlamos volt túlfélteni a lányát. Ezért nincs is azon mit csodálkozni, hogy Dora állandóan feszegette a határait. Ennek egyik formája volt az is, mikor elkezdett muglisan öltözködni, a környéken lakó mugli bandával lógni. Az egyik srác, Jimmy megtanította gitározni és egy bandát is alapítottak. Persze sokszor eldurvult a szórakozás és egy idő után, akárcsak új barátai, ő is rászokott a cigarettára. Aztán az apjának elege lett belőle és eltiltotta tőlük. Egy ideig még titokban kiszökdösött hozzájuk, de lassanként megkomolyodott és belátta, milyen éretlen módja is volt ez a lázadásnak. Elhatározta, hogy auror lesz, amit végül megvalósított, egyetlen rossz szokásaként mára csak a cigi maradt.

 „Én is ezerszer megmondtam, hogy túl öreg, túl szegény és túlságosan veszélyes férj lennék neked”* - visszhangoztak a szavak az elméjében. Az ostobaságai! Öreg – egyáltalán nem volt az. Szegény – mintha ő olyan gazdag lett volna, miután anyját kitagadták. Veszélyes – mintha nem szeretné a veszélyt és az izgalmas életet. Ostoba indokok, mégsem tudta meggyőzni róla, hogy téved.

Meghallotta az ismerős léptek koppanását. Elhatározta, hogy újra megpróbálja meggyőzni, hogy szereti őt és csak ez számít. Ahogy felnézett, elnyomta a füstölgő csikket, a barna férfi ott állt fölötte. Felállt, dacos arcán két könnycsepp pergett le.

 - Nem akarok fiatal és ép férfit. Nem érdekelnek, ahogy az sem, hogy vérfarkas és szegény vagy. Téged akarlak – mondta. Remus megadóan lehunyta a szemeit és mikor ismét kinyitotta őket, mintha valami hálás fény gyúlt volna bennük.

A karjánál fogva magához húzta és megölelte a lila hajú boszorkányt.

*Harry Potter és a Félvér Herceg

Ha tetszett Mrs. Kitty Malfoy története, szólj hozzá!